Az ember akkor tud igazán otthonosan mozogni, élni lakókörnyezetében, ha ismeri és elfogadó szeretettel van iránta. Arra vállalkoztunk, hogy Pécsről írott és képi „vallomásokat” állítunk össze, megismertetve városunk színeit, értékeit, gazdagságát. A Janus Pannonius Múzeum Történeti Osztálya gazdag gyűjteményéből válogattunk képeket, lenyomatokat, egykor rögzített pillanatokat. De a mai Pécs ugyanúgy inspiráló, közelmúltunknak, jelenünknek is megvannak a történetei. Felkérésünkre erről mesél Csandi (Cserepes Andrea), írásait fogadják szeretettel.

Részlet Bezerédy Győző: Képek Pécs történetéből c. könyvéből:

„Az idős pécsiek bizonyára még emlékeznek arra a pékinasra, akinek triciklijéről a a Mecsekről jövet leszakadt a lánc és megvadult járművét nem tudta megállítani csak a bőrgyárnál. A villamos után érdemes volt szaladni, az megállt, s felvette a sietőt, miközben vidáman csilingelt a járókelők között. A jó pécsiek egyszerűen nem voltak hajlandók a pár arasznyi széles járdán közlekedni. Radocsay vendéglő, Nick söröző, Corsó kávéház, Vígadó, Olasz és Jancsi cukrászda, lóversenypálya, repülőtér, Uránia, Apolló mozi, Tímár és Czindery utca. Kinek az egyik, kinek a másik név ismerős… Pécs igazi kisváros volt, nem túl tiszta, nem is csendes, nem túl gazdag, nem is egészen magyar, de kicsit déliesen vidám, pletykás, vasárnap harangzúgásos, csevegő, süteményillatú. Két szélén sörgyár, fölötte meg csodás szőlők, gyümölcsösök, melynek déli határa már a Petrezselyem utcánál elkezdődött s széles ívben ölelte körül a várost.
Pécs azonban mégsem volt mindig ilyen idillikus. Folyt itt vér is, dörgött az ágyú és ropogott a puska elégszer. A pusztulástól azonban szorgalmas és építő kezek mindig újraformálták nekünk annyira kedvessé ezt a várost, mely szemünk előtt serdült nagyvárossá.”

Cserepes Andrea, Csandi

Budapesten születtem 1972-ben, de mindig is Pécs volt az otthonom, hiszen kisgyerekkorom óta itt élek.

Mozgáskorlátozott vagyok, ezért iskoláimat magántanulóként, a középiskolát levelező tagozaton a pécsi Kodolányi János Gimnáziumban végeztem el.

Mindennapi életemhez sok segítségre van szükségem, ám a számítógépet tökéletesen kezelem, így sajátos gondolatvilágomat szabadon kibontakoztathatom: meséket, novellákat írok.

Nagymamám szponzorálásával 2005-ben jelent meg első mesekönyvem „Katicapettyegető Felicián” címmel, majd évről-évre új könyvem, meselemezem került kiadásra, magánúton.

Most lehetőséget kaptam arra, hogy a városunkról készült fotókhoz hozzáfűzzem gondolataimat, leírjam, amit Pécs mesél nekem.


http://csandi.net